Egyszer élünk!

Ez a blogunk kicsit leállt, mert közben nagy erőkkel elindult a Cukkerberg. 

Ha írnál nekünk, megosztanád velünk a  történeted, ez ne fogjon vissza, kitesszük, megjelentetjük, terjesztjük!

Köszönjük, az email címünk: diabetes@egycseppfigyelem.hu

Az "egycseppes" csapat

DK, azaz Dagadt Köcsög decemberben osztotta meg velünk elképesztően inspiráló történetét. olvassátok el. 124 kilóról indult. Most a futóblog egyik szerzője, túl a félmaratonon, majd' 30 kilóval kevesebb - és emellett a DK-sok, egy kicsi közösség összehozója is. Gratulálunk, le a kalappal.

A világ számos pontján, a Diabétesz Világnapon közös sétával hívják fel az emberek a figyelmet arra: a cukorbetegség figyelmet követel. Az Egy Csepp Figyelem Alapítvány 2011-ben is csatlakozott ehhez a mozgalomhoz: az Egy Csepp Világnapon ismét volt Diabétesz Séta.

Csak egy-két szűrés kell hozzá, hogy egy sor betegséget kivédjen az ember, ennyit igazán megteszek az egészségemért - vallja Csonka András, aki az Egy Csepp Figyelem Alapítvány mellé állt, hogy segítsen a diabétesz elleni küzdelemben. Szerinte is érdemes eljönni az Egy Csepp Világnapra 2011. november 13-án:

http://www.egycseppfigyelem.hu/esemenyeink/egy_csepp_vilagnap

A diabétesz - mint más betegségek - megelőzésében is valami belső figyelem segít - vallja Palya Bea, aki az alapítvány mellé állt, hogy minél több ember legyen ott az idei Egy Csepp Világnapon.

"Szerencsém volt, és meggyógyultam" - mesél az életéről és betegségéről Forgács Anna, az Egy Csepp Figyelem Alapítvány irodavezetője. Úgy gondolja: a tudatalattija és az élet gyógyította meg.

"Widow maker" - mondta az orvos Boros Lajosnak, amikor megnézte a szívét. Mi más kell ehhez, hogy az ember felismerje: "egyszer élünk!"? 

Jakupcsek Gabi odafigyel, és nem csak alkalomadtán, hanem rendszeresen méri a vércukor szintjét. Azért, hogy megnyugodjon - és így a fagyi is simán belefér!

Egészséges életmód... Hm. Talán azóta lett fontos, mióta anya lettem. Egyetemistaként még természetes volt az összevisszaság, a rendszertelenség. Aztán ahogy a fiaim megszülettek, rájöttem, "életre vagyok ítélve", hisz szükség van rám. Támasz vagyok, helyt kell állni, erő kell - ergo egészség.

Kép via Story Online

Szerencsémre úgy nőttem fel, hogy mintaként egy sportos, karcsú, önmagára figyelő édesanya állt előttem példaként - és a génjeit is örököltem. Sőt, olyan szerencsés vagyok - és tudom, hogy ez irigylésre méltó - hogy nem is kívánom az egészségtelen ételeket, és hízásra sem vagyok hajlamos. De mindemellett ma már mégis más. Az idő halad, és az anyai szerep mellett, illetve túlhaladva a 40-en, szeretnék egészséges, teljes női életet élni. A fiaimmal és női mivoltomban is.

Így aztán figyelek arra, hogy legyen "énidőm", ami rólam szól, ami nekem jár, ami engem gazdagít: sport, csendes gondolkodás és elmélyülés... Mert igénylem, és alkotni sem tudnék mindezek nélkül. Márpedig ez is nagyon fontos nekem. 

Az alapelv: mindent lehet, amit megkívánok, de mértékkel: a szervezetem súg!

Maryna vagyok, egy 17 éves diabéteszes fiú anyja. Szeretném megosztani ezt a történetet azokkal, akik szintén kamasz korukban (az én fiam 13 évesen) lettek betegek, és nem jól viselik az állapotukat.

A múlt héten kedden a fiamat nagyon súlyos állapotban vittem kórházba. Közölték velem: készüljek fel rá, hogy már élve nem hagyja el a kórházat. Ennek oka, hogy az elmúlt egy évben nem törődött az inzulinok beadásával és a diétával, nagyon rosszul viseli, hogy nem élhet a korához megfelelő életet... Így került abba az állapotba, hogy a vérét át kellett tisztítani (3,5 liter zsírt tisztítottak le a belőle). Kritikus állapotba jutott, öntudatlan volt. Mint szülő, most döbbentem rá: bármikor elveszíthetem őt.